Babits Mihály verseiből néhány

Alkonyi prológus

Itt van az alkony, jó takaró
a hegyek ormán lilul a hó
itt van az alkony, csittul a zaj:
elhallgat a fény és fölvillan a dal.

Villanj csodavillany, villanj csodanóta
ki fájsz a szívemben ki tudja mióta?
Mióta daloltam, amióta lettem:
mert fájni születtem, ki dalra születtem
s még messzire zenghetsz mostoha dal,
megéri, megéri, aki fiatal.

A nappal, a lárma űzött a magányba,
hol senkise hallott, a puszta homályba:
most itt van az alkony, most jer elő,
mint éji merénylő, titkos szerető:
mert kedves az alkony annak, aki lázad
és kedves az alkony annak, ki szeret:
elhagyni ilyenkor, ki csábul, a házat
s nem tűrni az égnél lentebb födelet.
Az ég is ilyenkor kitakarózik
és emberi szemnek kirakja a kincsét;
a lélek az égbe fölakarózik,
mozgatja a szárnyát és rázza bilincsét:
Dal, éji merénylő, titkos szerető,
dal, mostoha lélek, most jer elő:
másnak csupa fátyol, neked csupa látás,
itt van az alkonyat, itt van az áldás.

- o -

Éhszomj

Mint anyja emlejétől elvált
gyermek az ős tej drága kincsét,
szomjazom én, világtól elzárt,
az eleven világot ismét.

Mert szép a világ, úgy találom
s a rút csupán a szépnek árnya;
mert szép a világ, mint egy álom,
mint egy istennek hajnalálma.

Mint a lázárok szeme lakzin
ha zúg az élet körülöttem,
tágul a szemem héja kapzsin
s érzem, hogy nem régen születtem.

Csontom ős csont, de vérem új nedv,
az tanít sírni és nevetni,
s kedv támad bennem, érzem, új kedv
verseket írni, lányt szeretni.

Betelni mindenféle borral,
letépni minden szép virágot
és szájjal, szemmel, füllel, orral
fölfalni az egész világot.

- o -

Esti dal

Ma szép a nap, gyönyörű szép:
ily napon volna halni szép.

Csillog a fák mögött a tó:
haljunk meg együtt, jer Kató.

Derüs az est, színes az ég:
minden szép, hogyha vége szép.

Minden jó, hogyha vége jó:
haljunk meg együtt, jer Kató.

A nap az tűz, a nap az ég:
az este hűs, az este szép.

Haljunk meg együtt, jer Kató:
csillog a fákon át a tó.

- o -

Játszottam a kezével

Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja szét,
oly szelíden, mint ágtól ág
vagy halkan elvál öt barát,
kik váltan is segítgetik
egymást egy messze életig.

Még egyre látom csöpp kezét:
úgy dolgozott mint csöppke gép
a hímzőtűvel vánkosán:
tündérfogócska - igazán -
s hogy gyenge ujját meg ne szúrja,
arany gyüszűt viselt az ujja.

Ó álmodom már csöpp kezét
kerek a halma, völgye szép:
a völgye selyem, halma bársony:
ó gyönyörű táj! ó csodás hon!
Ott jártak szomjas ajkaim:
arany homokon beduin!

Nem vágy, nem álom, hanem emlék:
jaj milyen rég volt az a nemrég!
Tíz gyenge ága nyúlt felém
és én ízenként tördelém:
ó arany ágnak arany íze,
arany fa arany ízű méze!

Hát a köröm, a kis köröm!
Mennyi szépség, míly öröm:
üveges kép selyemkeretbe,
melyre a hajnal van lefestve
vagy piros ablak méla esten
vagy rózsaarc egy gyenge testen.

Mert tündértest a pici kéz
mely rózsás-meztelen igéz
s a hely hol összeömlik ága
mint csöpp csípő hajlása, drága
vagy ujja láb és íze térd
s akkor hogy arca hol? ne kérdd

mert tündértest a kicsi kéz
mely arca nélkül is egész.
Még egyre álmodom vele:
ó hogy oly messze közele
s hogy minden evilágon itt
furcsa szírtekbe ütközik!

Csak egyszer lenne még enyém
s kedvemre csókkal önteném
szívesen halnék azután
nagyobb örömmel ontanám
kis ujjáért a csobogó vért,
mint száz királyért, lobogóért!

- o -

Messze... messze...

Spanyolhon. Tarka hímű rét.
Tört árnyat nyújt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkút vize fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szírtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sűrű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hízott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmű nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, labdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép.
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

Éretlen szerelem (Lator László)

Kifordította két kezét,
háta mögé a fűre tette,
fejét felszegte, s hátradőlve
ügyetlen gőggel feszítette
vadállat-horpaszát előre.
Magabízón kinálta még
üzekedésre épp csak érett,
félig szűz, félig már magára ébredt
testét kalandor szerelemre.

Ahogy ült, combja teste súlya
alatt alulról megnyomódott.
Tenyérnyi helyen ellapulva
majdnem fehér lett, mígnem újra
megsötétült, ahogy a vére
egy mozdulatra visszatódult
az imént elvesztett helyére.

Nem látszott rajta félsz, szemérem,
mikor meleg bőréhez értem,
amikor tarkójára tettem
kezem, s hátára csúszott s újra vissza,
feszes volt nyaka, ina, izma,
s a nyakszirt szőke kismadár-pihéi
kibújni s ismét visszatérni,
megfészkeltek a tenyeremben.

De a csókját, azt nem szerettem.
Valami regényből másolt
csók volt, csak csont és harapás volt,
jégverés alattam-felettem.
Az édes húsát hasztalan kerestem.

De másutt volt hús, gyönyörű, a sóvár
szemnek, kéznek kínálkozó, már
a két pántból szabadult is ki válla,
csak úgy magától, sürgetni se kellett,
halk nesszel vált el a fürdőruhája
vizes csecsétől, csúszott egyre lejjebb
köldökéről, hasáról, s már előre
ígérte bokrát fent még síma szőre.

Mattbarna válla-karja mellett
csontfehér volt tán körteforma melle,
hozzám nyomta, s hátán a hosszú vápa
ujjaim hegyét elvezette
fara két dombja szurdokába.

Combját kívülről megkerülve
markolva-símogatva jut felülre
kezem s a dombhátról letérve
fehérebb s fent kagylós belső felére
az egyre nyirkosabb combtőig, éhes
hímtagra váró éhes hüvelyéhez.

Alulról felfelé szemérem-
ajkát bejárja újra és újra
a lángoló kéz három ujja,
hogy a középső aztán benyomulva,
tajtékos lágy redői, engedékeny
párnái domborzatát megtanulja.

Tizenhat éves volt a drága,
én húszon túl, tapasztalatlan
feküdtem rá a szegény Máriára.
Azt hittem, majd magától ér el,
hisz úgy vergődött ott alattam,
gyors gyönyörömhöz gyönyörével.

Ne is gondoljunk hát a nyári
szerelemre, a téglagyári,
nád, sás, fűzes rejtette tóra?

De mégiscsak: isteni óra!

Tiszta szívvel (József Attila)

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset,
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

A szerető (Paul Éluard)

Lehunyt szemem pilláján ott remeg,
hajfürtje fürtjeim között,
keze kezemhez oly hasonló,
szeme színe szemem színéhez,
az árnyékomban úgy merül el,
akár egy kő az égi mélyben.

A szeme folyton rámragyog
s nem hagy aludni engem,
oly fényes álma is, hogy sápatag
és párologva száll a nap;
nevettet, majd a bánat súlya nyom,
beszéltet is, pedig nincsen mit mondanom.

(ford. Radnóti Miklós)

Bébiőrzés mobillal!

Wireless cell phone video surveillance solution is here adding a sense of personal security and safety it offers you real-time video monitoring.

This technology utilizes the most powerful software applications
for remotely monitoring from Anyplace in the world.

This is a solution that will turn any ordinary mobile phone into a high end surveillance device.

The surveillance system brings video from video source such as USB or IP Webcam to your mobile phone. It contains both the client and server application.

You can watch your home, company, babysitter, parents, pets, etc.

You can watch online pictures from your cameras on mobile phone through
any kind of ip connection from any location in the world.
In case of intrusion, a real picture helps prevent false alarm and cancel police dispatches to avoid the fines.

Enjoy the autonomy of watching all your cameras
on cell phone anytime and from anyplace with just the touch of a button.

How does cellular surveillance work:

You attach your webcam (USB, IP camera, or Camcoder) to your home pc
and install the application.

The application captures video and sound from camera and sends it, as compressed
media stream, to web server.

You login to this Web server from your mobile phone and see your camera.

No special software for your cell phone is needed.

All about cellular video surveillance.

Elégia a vetkőzésről (Faludy György)

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

Falusi kislány (Burns)

Széna-kaszálás idején
zöldelve ring a gabona,
virít a fehér lóhere,
rózsa pillant ide-oda.
Fejőszék mellöl Bessie szól:
"Akárhogyis: férjhezmegyek!"
Ráncos anyóka ráfelel:
"Jó tanácsra hallgass, gyerek.

Most sereg kérőd van neked,
mert szép fiatal vagy; no hát,
ne siess, válassz okosan
teli konyhát, gazdag szobát;
nézd Johnnyé a Buskie-völgy,
nézd istálóját, telt csűrét:
hidd el nekem, arany csibém,
módos ház őrzi szív tüzét."

"Legyen Johnnyé Buskie-völgy,
csípje a légy, nem kell nekem,
úgy szereti teheneit,
rám nem is nézne sohasem.
S ha Roby néz: a szeme tűz,
tudom, hogy igazán szeret,
egy nézéséért odaadom
Buskie-t és házat, tehenet."

"Te buta! az élet nehéz,
csak okosnak áll, te bolond!
gazdag legyél s talpon maradsz,
de az éhes gond szörnyű gond;
ez pazarol, de gyüjt amaz;
van, aki összevissza költ;
ne feledd el: magad iszod,
amit te főzöl, azt a sört."

"A pénz vehet szántót, mezőt,
akárhány birkát, tehenet,
de se arany, de se ezüst
igaz hű szívet nem vehet.
Árván élünk, Roby meg én,
de szerelemmel gazdagon,
és ennél több nem is lehet
királynénak a trónuson."

Még egy csók (Burns)

Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
örök vágyban eljegyezlek.
Miért sír fel az égre,
akinek még van reménye?
Nekem csillagfény nem int már:
özön éj és néma kín vár.

Rossz rajongás, mégse szídlak,
Nancy győzni, győzni tud csak!
Aki látja, mind imádja,
mindíg őt, csak őt kivánja.
Ne lett volna szívünk oly vak,
ne lett volna vágyunk oly vad,
ne jött volna, ne nőtt volna:
szívünk most nem haldokolna.

Ég veled, te szép, te legszebb!
Ég veled, te vég, te kezdet!
Béke, vágy, kincs, öröm, érdem,
minden áldás elkísérjen!
Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
örök vágyban eljegyezlek!

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Keress pénzt az interneten!

Róma, 1992 (Faludy György)

Rómát az életben elősször látni:
kaland, varázslat, döbbent élvezet, -
de utoljára, az évmilliónyi
sötét előtt még sokkal édesebb.

A Tiberis mellett nagyívű, lombos
platánok közt a hold még könnyű köd;
A Ponte Sistón két fiatal koldus
zenél most is, mint hatvan év előtt;

a száradt borostyánszárak a sárga
házfalakon, akár démonkezek;
az utcakő lábfájós simasága,
mit végigtapostak az ezredek;

a kapuk mögött, ha hirtelen nyílnak,
a bűvös szobrok meg a sok virág,
de kín nem enyhül tőlük, s nincsen illat;
fényesebb nap, sötétebb éjszakák;

a Santa Sabinában szívest laknék
középkori, nem barokk bolt alatt;
s újra festett Sistina olyan szép
mintha 1520 volna csak;

a taxis éjjel háromkor lerobbant
kocsiját rúgja, aztán felnevet;
az ostiai tenger fölött roppant
tű varrja össze a szakadt eget;

Giordano Bruno szobrán rock-koncertet
hírdet a reklám: én is ott leszek;
az utcán motorbiciklik lebegnek
lábunk között, mint a kisgyermekek;

a Spanyol lépcsőn a fiatalokhoz
ülnék, ha nem lennék szörnyű öreg;
a szerelmesektől éjjel a bokrok
meghajolnak s remegni kezdenek;

vasárnap kiülnék az utcára
a vendéglői asztalhoz, ahol
esznek, isznak és mulatnak, hiába
van államcsőd, kormányválság, nyomor,

csalás, hazugság, maffia - mert élnek,
ahogy lehet, míg világ a világ.
Szörnyen irigylem őket. Nem tűzték fel
bal mellükre országuk bánatát,

nem érdekli őket, hogy ki a lombárd,
a görög, a germán, a római,
a zsidó vagy a gót, és nem gondolják,
hogy kihaló nemzet fiai,

nem szomorkodnak elvesztett csatákon,
a jövendőtől nem várnak csodát,
a valóság nékik más, mint az álom,
de pontosan tudják, hogy kicsodák.

Az akasztófavirágok balladája (Faludy György Villon-átköltése)

Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a dombtetőn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bőrünket, nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,
s szívünk, amely a nazareti ácsot
sohsem dicsérte, már a sárba folyt.
Ne röhögd ki gyalázatunkat, vándor,
s ne csak mibennünk lelj bűnt és hibát,
s ha majd a meggymagot kiköpted szádból,
úgy mondj értünk egy Áve Máriát:
- hogy a gonosz Hold szarván el ne essen,
s az égig jusson e három zsivány,
s ruháik foltján többé ne nevessen
a grófkisasszony és az úrilány -
de kérd reánk az Úr kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen.

A barna rongyok hulltak már a fáról,
s át harminchárom sáros vármegyén
hárman jöttünk koldulva Flandriából
Ythier Méchant s Colin Cayeux meg én.
És egy nap térdig hóban állt a róna,
s a házakból követ dobtak ki ránk
s a réteken nem nőtt, csak csipkerózsa,
s deres kökénytől felkopott a szánk,
s ott volt a varju is, mely máma károg
felettünk újra, itt a dombtetőn,
s mi ültünk árván, fázva, fenn az árok
partján a ködtől megfakult mezőn.
Kislány, ki erre jársz egy jóbaráttal,
ki majd letép, te liliomvirág,
ne nézz reánk szemedben durva váddal,
és mondj értünk egy Áve Máriát:
- hogy a Tejút vizében meg ne ázzon,
s az égig jusson e három betyár,
s ott lovagoljon fenn a szivárványon,
ahol már nincs se úr, se szolga már -
és kérd reánk az Ő kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen.

Neked van weboldalad, nekünk van pénzünk!

Mácsay Judit versei

Átok

Ó, micsoda átok az önzés

mi hajt, rág, űz legbelül

micsoda teher a sorsunk

ha a vágyunk nem teljesül.

Mennyi érzés, düh és indulat

ami a lélekből szájból felszakad

mikor nem az történik velünk

ha az önzés, csak önzés marad.

Olyan hatalom ez bennünk

mely minden érzést felül ír,

mely irányítja testünk, lelkünk

ellene csak szeretet a gyógyír.

Míg önzésünk nagyobb, erősebb

mint a szeretet melyet hordozunk

hiába csaljuk meg magunkat

végül egyedül maradunk.

Mert tudomásul kell venni,

az önzéssel szemben

nincs az a fegyver mely elbír

ha nem vagy önzetlen.

Önzetlennek lenni alázat

nem csak szeretet kérdése,

és alázottnak lenni

nem a szeretet érzése.

Mert minden alázat, mit érzel

egy biztos titkos fegyver

mely csak az alkalmat várja

hogy törlesszen az ember.

Sose várj el önzetlenséget

vagy tűrj meg alázatot

ha az önzés hajtja tetted

mert a kitörést várhatod.

Nem alázatra születtünk,

ha kölcsönös az önzetlenség,

ha az önzés nem ver hidat

biztonságban tudhatod magad.

Nézz hát tükörbe néha

a baráttól, a szerelemtől

csak annyit várhatsz

mit nyújtasz szeretetből.

Békesség

A világgal már megbékéltem,

nem vagyok már féltékeny

sem fiatalra, sem gyermekre,

semmilyen korú emberre,

mert most értettem meg igazán,

hogy itt belül, itt van hazám,

itt belül kell legyen béke,

a sok szép élmény emléke,

mit megéltem, mit láttam,

hol remegve, hol bátran,

a világból mely gyönyörűséges,

az emberről, ha emberséges.

Őrzöm minden ölelés emlékét,

minden barátom fényképét,

minden felém nyújtott kezet,

mert hálás dolog az emlékezet,

mi felidézni képes a napokat,

illatokat, dalokat,  hangokat,

azt a sok-sok színes csodát,

melynek csak azok őrzik nyomát,

kik életük javát már megélték,

boldogan őrzik életük emlékét.

Szabad vagyok, mert tehetem,

mert már leéltem az életem,

mert már nem űz a hiúság,

már nem kerget kaland vágy,

mert már oly sok szépet láttam,

mely ellensúlyozza a vágyam,

mit elérni talán sose fogok,

hisz kalandra már öreg vagyok.

Hálával fejezek be minden napot,

mit a teremtő nekem adott.

Visszaemlékezve úgy gondolom,

volt az életben néhány szép napom,

körülvett az úton néhány jó barát,

ittam a szerelmeknek szép szavát,

éltem meg vihart, fagyot, hóesést,

láttam napkeltét, csillagot, mesést,

éreztem gyermekem gyengéd ölelését,

vigyáztam arcának minden rezdülését,

láttam felnőni bátornak, ügyesnek,

boldog, kivel ilyen dolgok megesnek.

Elkísért a természet végig az utamon,

érezhettem minden áldását magamon,

csodálhattam az évszakok múlását,

felfedezhettem mennyek földi mását,

elborított virág, megóvott fa, mosott eső,

bizonyítva, milyen hatalmas erő.

Szerettem élni, és szeretek ma is,

remélem az idő engedi holnap is,

még nézni, még élni, még ölelni,

akiket szeretek, engedi szeretni.

Nagyon sajog

Nagyon sajog, nagyon fáj,

nagyon sajnálom

nagyon kár

nagy volt a tét

az élet, a lét

az oldás, a kötés,

a vágy az ölelés

kevés, kevés!!

Hiába fonódott válla köré karom

kevés volt hogy én akarom

kevés, hogy ő akarja

sok volt a vágy

bár puha az ágy

mégis hiába ölelt a karja

A szellem, a kellem, az érzelem

egymásba fonódott, és énvelem

forgott a világ

égi harsonák

zengték sikítva az én titkomat

de nem tudtam oltani szomjadat,

nem vehettem fel a harcot,

nem miattam mérték a kudarcot

égi hatalmak rád Kedvesem

miért engedted el a kezem?

Óriássá tehet a szeretet hatalma

csak bízni kell benne,

aki akarja

elérheti célját

én ontanám rád minden kincsem

de ha neked hited nincsen

nem segíthet rajtad

csak az Isten!

Pók

Körbe vettél szeretettel
befontál magadnak, mint a pók
sűrű hosszú nyál fonállal
a szorítások szűnni nem akarók.

A pókhálód nem enged
Érzem a meleged, leheleted
már nem élhetek nélküled
már csak rabod lehetek.

Nem látok már semmit
nem érzek mást, csak szorítást
mit sokáig úgy vártam
most az okoz csalódást.

Nem érdekel a sorsom
az legyen jó, mit Te akarsz
rángatnál csak a dróton
és közben a húsomba marsz.

Nem születtem rabnak
azért szeress, amilyen vagyok
kell látnom a napot, a felhőt,
hallanom a zenét, nézni csillagot.

Vágyom szabad életre
Nem tudok szolga mód szeretni
csak önként vállalt kötelesség
csak így tudlak követni.

Szereteted már fojtogat,
önzésed, az elvárás elriaszt
a préda szabadulni vágyik
már csak az emlék, mi maraszt.