Alkonyi prológus
Itt van az alkony, jó takaró
a hegyek ormán lilul a hó
itt van az alkony, csittul a zaj:
elhallgat a fény és fölvillan a dal.
Villanj csodavillany, villanj csodanóta
ki fájsz a szívemben ki tudja mióta?
Mióta daloltam, amióta lettem:
mert fájni születtem, ki dalra születtem
s még messzire zenghetsz mostoha dal,
megéri, megéri, aki fiatal.
A nappal, a lárma űzött a magányba,
hol senkise hallott, a puszta homályba:
most itt van az alkony, most jer elő,
mint éji merénylő, titkos szerető:
mert kedves az alkony annak, aki lázad
és kedves az alkony annak, ki szeret:
elhagyni ilyenkor, ki csábul, a házat
s nem tűrni az égnél lentebb födelet.
Az ég is ilyenkor kitakarózik
és emberi szemnek kirakja a kincsét;
a lélek az égbe fölakarózik,
mozgatja a szárnyát és rázza bilincsét:
Dal, éji merénylő, titkos szerető,
dal, mostoha lélek, most jer elő:
másnak csupa fátyol, neked csupa látás,
itt van az alkonyat, itt van az áldás.
- o -
Éhszomj
Mint anyja emlejétől elvált
gyermek az ős tej drága kincsét,
szomjazom én, világtól elzárt,
az eleven világot ismét.
Mert szép a világ, úgy találom
s a rút csupán a szépnek árnya;
mert szép a világ, mint egy álom,
mint egy istennek hajnalálma.
Mint a lázárok szeme lakzin
ha zúg az élet körülöttem,
tágul a szemem héja kapzsin
s érzem, hogy nem régen születtem.
Csontom ős csont, de vérem új nedv,
az tanít sírni és nevetni,
s kedv támad bennem, érzem, új kedv
verseket írni, lányt szeretni.
Betelni mindenféle borral,
letépni minden szép virágot
és szájjal, szemmel, füllel, orral
fölfalni az egész világot.
- o -
Esti dal
Ma szép a nap, gyönyörű szép:
ily napon volna halni szép.
Csillog a fák mögött a tó:
haljunk meg együtt, jer Kató.
Derüs az est, színes az ég:
minden szép, hogyha vége szép.
Minden jó, hogyha vége jó:
haljunk meg együtt, jer Kató.
A nap az tűz, a nap az ég:
az este hűs, az este szép.
Haljunk meg együtt, jer Kató:
csillog a fákon át a tó.
- o -
Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja szét,
oly szelíden, mint ágtól ág
vagy halkan elvál öt barát,
kik váltan is segítgetik
egymást egy messze életig.
Még egyre látom csöpp kezét:
úgy dolgozott mint csöppke gép
a hímzőtűvel vánkosán:
tündérfogócska - igazán -
s hogy gyenge ujját meg ne szúrja,
arany gyüszűt viselt az ujja.
Ó álmodom már csöpp kezét
kerek a halma, völgye szép:
a völgye selyem, halma bársony:
ó gyönyörű táj! ó csodás hon!
Ott jártak szomjas ajkaim:
arany homokon beduin!
Nem vágy, nem álom, hanem emlék:
jaj milyen rég volt az a nemrég!
Tíz gyenge ága nyúlt felém
és én ízenként tördelém:
ó arany ágnak arany íze,
arany fa arany ízű méze!
Hát a köröm, a kis köröm!
Mennyi szépség, míly öröm:
üveges kép selyemkeretbe,
melyre a hajnal van lefestve
vagy piros ablak méla esten
vagy rózsaarc egy gyenge testen.
Mert tündértest a pici kéz
mely rózsás-meztelen igéz
s a hely hol összeömlik ága
mint csöpp csípő hajlása, drága
vagy ujja láb és íze térd
s akkor hogy arca hol? ne kérdd
mert tündértest a kicsi kéz
mely arca nélkül is egész.
Még egyre álmodom vele:
ó hogy oly messze közele
s hogy minden evilágon itt
furcsa szírtekbe ütközik!
Csak egyszer lenne még enyém
s kedvemre csókkal önteném
szívesen halnék azután
nagyobb örömmel ontanám
kis ujjáért a csobogó vért,
mint száz királyért, lobogóért!
- o -
Messze... messze...
Spanyolhon. Tarka hímű rét.
Tört árnyat nyújt a minarét.
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon.
Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkút vize fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.
Göröghon. Szírtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sűrű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.
Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
harapni friss a levegő.
Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hízott polgárok, szűk utak.
Frankhon. Vidám, könnyelmű nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.
Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, labdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.
Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.
Ó mennyi város, mennyi nép.
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!
Legkedvesebb verseim
Kedvenc költőim legszebb verseit gyűjtöttem csokorba. Minden bejegyzésben más-és-más költő műveit írom be. Nem ÁBC-rendben és nem ország szerint válogatom, hanem ahogy eszembe jut.
Keresés ebben a blogban
2011. május 9., hétfő
2011. április 23., szombat
Éretlen szerelem (Lator László)
Kifordította két kezét,
háta mögé a fűre tette,
fejét felszegte, s hátradőlve
ügyetlen gőggel feszítette
vadállat-horpaszát előre.
Magabízón kinálta még
üzekedésre épp csak érett,
félig szűz, félig már magára ébredt
testét kalandor szerelemre.
Ahogy ült, combja teste súlya
alatt alulról megnyomódott.
Tenyérnyi helyen ellapulva
majdnem fehér lett, mígnem újra
megsötétült, ahogy a vére
egy mozdulatra visszatódult
az imént elvesztett helyére.
Nem látszott rajta félsz, szemérem,
mikor meleg bőréhez értem,
amikor tarkójára tettem
kezem, s hátára csúszott s újra vissza,
feszes volt nyaka, ina, izma,
s a nyakszirt szőke kismadár-pihéi
kibújni s ismét visszatérni,
megfészkeltek a tenyeremben.
De a csókját, azt nem szerettem.
Valami regényből másolt
csók volt, csak csont és harapás volt,
jégverés alattam-felettem.
Az édes húsát hasztalan kerestem.
De másutt volt hús, gyönyörű, a sóvár
szemnek, kéznek kínálkozó, már
a két pántból szabadult is ki válla,
csak úgy magától, sürgetni se kellett,
halk nesszel vált el a fürdőruhája
vizes csecsétől, csúszott egyre lejjebb
köldökéről, hasáról, s már előre
ígérte bokrát fent még síma szőre.
Mattbarna válla-karja mellett
csontfehér volt tán körteforma melle,
hozzám nyomta, s hátán a hosszú vápa
ujjaim hegyét elvezette
fara két dombja szurdokába.
Combját kívülről megkerülve
markolva-símogatva jut felülre
kezem s a dombhátról letérve
fehérebb s fent kagylós belső felére
az egyre nyirkosabb combtőig, éhes
hímtagra váró éhes hüvelyéhez.
Alulról felfelé szemérem-
ajkát bejárja újra és újra
a lángoló kéz három ujja,
hogy a középső aztán benyomulva,
tajtékos lágy redői, engedékeny
párnái domborzatát megtanulja.
Tizenhat éves volt a drága,
én húszon túl, tapasztalatlan
feküdtem rá a szegény Máriára.
Azt hittem, majd magától ér el,
hisz úgy vergődött ott alattam,
gyors gyönyörömhöz gyönyörével.
Ne is gondoljunk hát a nyári
szerelemre, a téglagyári,
nád, sás, fűzes rejtette tóra?
De mégiscsak: isteni óra!
háta mögé a fűre tette,
fejét felszegte, s hátradőlve
ügyetlen gőggel feszítette
vadállat-horpaszát előre.
Magabízón kinálta még
üzekedésre épp csak érett,
félig szűz, félig már magára ébredt
testét kalandor szerelemre.
Ahogy ült, combja teste súlya
alatt alulról megnyomódott.
Tenyérnyi helyen ellapulva
majdnem fehér lett, mígnem újra
megsötétült, ahogy a vére
egy mozdulatra visszatódult
az imént elvesztett helyére.
Nem látszott rajta félsz, szemérem,
mikor meleg bőréhez értem,
amikor tarkójára tettem
kezem, s hátára csúszott s újra vissza,
feszes volt nyaka, ina, izma,
s a nyakszirt szőke kismadár-pihéi
kibújni s ismét visszatérni,
megfészkeltek a tenyeremben.
De a csókját, azt nem szerettem.
Valami regényből másolt
csók volt, csak csont és harapás volt,
jégverés alattam-felettem.
Az édes húsát hasztalan kerestem.
De másutt volt hús, gyönyörű, a sóvár
szemnek, kéznek kínálkozó, már
a két pántból szabadult is ki válla,
csak úgy magától, sürgetni se kellett,
halk nesszel vált el a fürdőruhája
vizes csecsétől, csúszott egyre lejjebb
köldökéről, hasáról, s már előre
ígérte bokrát fent még síma szőre.
Mattbarna válla-karja mellett
csontfehér volt tán körteforma melle,
hozzám nyomta, s hátán a hosszú vápa
ujjaim hegyét elvezette
fara két dombja szurdokába.
Combját kívülről megkerülve
markolva-símogatva jut felülre
kezem s a dombhátról letérve
fehérebb s fent kagylós belső felére
az egyre nyirkosabb combtőig, éhes
hímtagra váró éhes hüvelyéhez.
Alulról felfelé szemérem-
ajkát bejárja újra és újra
a lángoló kéz három ujja,
hogy a középső aztán benyomulva,
tajtékos lágy redői, engedékeny
párnái domborzatát megtanulja.
Tizenhat éves volt a drága,
én húszon túl, tapasztalatlan
feküdtem rá a szegény Máriára.
Azt hittem, majd magától ér el,
hisz úgy vergődött ott alattam,
gyors gyönyörömhöz gyönyörével.
Ne is gondoljunk hát a nyári
szerelemre, a téglagyári,
nád, sás, fűzes rejtette tóra?
De mégiscsak: isteni óra!
Tiszta szívvel (József Attila)
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset,
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset,
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
A szerető (Paul Éluard)
Lehunyt szemem pilláján ott remeg,
hajfürtje fürtjeim között,
keze kezemhez oly hasonló,
szeme színe szemem színéhez,
az árnyékomban úgy merül el,
akár egy kő az égi mélyben.
A szeme folyton rámragyog
s nem hagy aludni engem,
oly fényes álma is, hogy sápatag
és párologva száll a nap;
nevettet, majd a bánat súlya nyom,
beszéltet is, pedig nincsen mit mondanom.
(ford. Radnóti Miklós)
hajfürtje fürtjeim között,
keze kezemhez oly hasonló,
szeme színe szemem színéhez,
az árnyékomban úgy merül el,
akár egy kő az égi mélyben.
A szeme folyton rámragyog
s nem hagy aludni engem,
oly fényes álma is, hogy sápatag
és párologva száll a nap;
nevettet, majd a bánat súlya nyom,
beszéltet is, pedig nincsen mit mondanom.
(ford. Radnóti Miklós)
Bébiőrzés mobillal!
Wireless cell phone video surveillance solution is here adding a sense of personal security and safety it offers you real-time video monitoring.

This technology utilizes the most powerful software applications
for remotely monitoring from Anyplace in the world.
This is a solution that will turn any ordinary mobile phone into a high end surveillance device.
The surveillance system brings video from video source such as USB or IP Webcam to your mobile phone. It contains both the client and server application.
You can watch your home, company, babysitter, parents, pets, etc.
You can watch online pictures from your cameras on mobile phone throughany kind of ip connection from any location in the world.
In case of intrusion, a real picture helps prevent false alarm and cancel police dispatches to avoid the fines.
Enjoy the autonomy of watching all your cameras
on cell phone anytime and from anyplace with just the touch of a button.
How does cellular surveillance work:
You attach your webcam (USB, IP camera, or Camcoder) to your home pcand install the application.
The application captures video and sound from camera and sends it, as compressed
media stream, to web server.
You login to this Web server from your mobile phone and see your camera.
No special software for your cell phone is needed.
Elégia a vetkőzésről (Faludy György)
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
Falusi kislány (Burns)
Széna-kaszálás idején
zöldelve ring a gabona,
virít a fehér lóhere,
rózsa pillant ide-oda.
Fejőszék mellöl Bessie szól:
"Akárhogyis: férjhezmegyek!"
Ráncos anyóka ráfelel:
"Jó tanácsra hallgass, gyerek.
Most sereg kérőd van neked,
mert szép fiatal vagy; no hát,
ne siess, válassz okosan
teli konyhát, gazdag szobát;
nézd Johnnyé a Buskie-völgy,
nézd istálóját, telt csűrét:
hidd el nekem, arany csibém,
módos ház őrzi szív tüzét."
"Legyen Johnnyé Buskie-völgy,
csípje a légy, nem kell nekem,
úgy szereti teheneit,
rám nem is nézne sohasem.
S ha Roby néz: a szeme tűz,
tudom, hogy igazán szeret,
egy nézéséért odaadom
Buskie-t és házat, tehenet."
"Te buta! az élet nehéz,
csak okosnak áll, te bolond!
gazdag legyél s talpon maradsz,
de az éhes gond szörnyű gond;
ez pazarol, de gyüjt amaz;
van, aki összevissza költ;
ne feledd el: magad iszod,
amit te főzöl, azt a sört."
"A pénz vehet szántót, mezőt,
akárhány birkát, tehenet,
de se arany, de se ezüst
igaz hű szívet nem vehet.
Árván élünk, Roby meg én,
de szerelemmel gazdagon,
és ennél több nem is lehet
királynénak a trónuson."
zöldelve ring a gabona,
virít a fehér lóhere,
rózsa pillant ide-oda.
Fejőszék mellöl Bessie szól:
"Akárhogyis: férjhezmegyek!"
Ráncos anyóka ráfelel:
"Jó tanácsra hallgass, gyerek.
Most sereg kérőd van neked,
mert szép fiatal vagy; no hát,
ne siess, válassz okosan
teli konyhát, gazdag szobát;
nézd Johnnyé a Buskie-völgy,
nézd istálóját, telt csűrét:
hidd el nekem, arany csibém,
módos ház őrzi szív tüzét."
"Legyen Johnnyé Buskie-völgy,
csípje a légy, nem kell nekem,
úgy szereti teheneit,
rám nem is nézne sohasem.
S ha Roby néz: a szeme tűz,
tudom, hogy igazán szeret,
egy nézéséért odaadom
Buskie-t és házat, tehenet."
"Te buta! az élet nehéz,
csak okosnak áll, te bolond!
gazdag legyél s talpon maradsz,
de az éhes gond szörnyű gond;
ez pazarol, de gyüjt amaz;
van, aki összevissza költ;
ne feledd el: magad iszod,
amit te főzöl, azt a sört."
"A pénz vehet szántót, mezőt,
akárhány birkát, tehenet,
de se arany, de se ezüst
igaz hű szívet nem vehet.
Árván élünk, Roby meg én,
de szerelemmel gazdagon,
és ennél több nem is lehet
királynénak a trónuson."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)